Mit értünk az Anjou-tisztségviselő fogalmán?

Anjou-tisztségviselőként tartunk számon minden olyan személyt, aki tényleges vagy névleges kormányzati (döntéshozatali), illetve adminisztratív (végrehajtási) feladatot lát el, és vagy meghatározott funkciót tölt be – amely funkcióhoz adott titulus tartozik, és amelynek ellátását rendszerint jövedelemmel vagy fizetéssel jutalmazzák –, vagy bérel valamely tisztséget, illetve jogot, és valamely, az Anjou-dinasztiákhoz  tartozó fejedelem szolgálatában és nevében működik. Az Anjou-uralkodóházak a következő területeken és időszakokban (a szögletes zárójelben szereplő dátumok a névleges uralmat jelentik) gyakoroltak uralmat:

• Provence és Forcalquier Grófságok (1246–1481)
• Anjou Grófság, majd Hercegség, valamint Maine Grófság (1246–1290 et 1380–1481)
• Itáliai városállamok (1259–1275 et 1303–1380)
• Pápai Állam (1263–)
• Szicíliai Királyság (1266–1442)
• Magyar Királyság ([1292] 1301–1395)
• Lengyel Királyság (1370–1385)
• Albán Királyság (1266–1285)
• Moreai Hercegség (1267–1383)
• Bar és Lotaringia Hercegségei (1431–1508)

A központi tisztségviselő az uralkodó (vagy annak helytartója, illetve helyettese) mellett, az ő udvarában, udvartartásában, kápolnájában gyakorolja tisztségét. A helyi vagy tartományi tisztségviselő valamely településen vagy tartományban gyakorolja tisztségét. A helyhez kötött tisztségviselő állandó tisztet lát el valamely igazgatási szervezetben, és rendszerint székhellyel, valamint illetékességi és hatáskörrel bír: feladatát statútumok vagy azokat helyettesítő jogi szabályok határozzák meg. Az utazó tisztségviselő ezzel szemben különleges megbízólevél alapján gyakorolja tisztségét. A megbízólevél meghatározza a küldetés útvonalát és időtartamát, valamint szabályozhatja a földrajzi illetékességet és a hatáskört.